3. Fejezet - A Költözés

Hali!
Próbáltam hosszabat írni, mint az eddigiek :)

3. Fejezet - A Költözés 

A beszélgetés után felszökkentem a lépcsőn, vagyis jobban mondva vánszorogtam. Beléptem a szobámba, s nekiláttam összepakolni a költözéshez, ám nem volt nehéz dolgom. Rengeteg idő maradt még a napból,tehát úgy döntöttem, hogy a kertben olvasással múlatom az időt. Mikor kiléptem az ajtón ismerős illat csapta meg az orromat. A virágok édeskés, émelyítő illata. Leültem egy terebélyes fa árnyékába és elkezdtem olvasni, ám nem igazán tudtam figyelni a könyvre. A körülöttem lévő világot fürkésztem, hallottam a madarak csicsergését, a szomszédok beszélgetését, a szél halk fuvallatát... Mikor föleszméltem a nap lenyugvó fénye vörösesre festett mindent. Még egy nagyot szippantott a levegőből, s szívembe zártam ezt a helyet. Örökre.


Másnap reggel, kissé feldúltam ébredtem, egész éjszaka forgolódtam az ágyban és azon gondolkoztam, hogy vajon hova költözünk. Reggeli közben magam elé bámulva ettem a kenyeret, már nem tartottam túl jó ötletnek, hogy az egyik napról a másikra elköltözzünk, de bíztam a szüleim döntésében.
-….nos akkor miután megérkeztünk, ellátogatunk az Evenson családhoz.....-mondta apám.
- Kik azok az Evenson-ék? - kérdeztem közbe.
- Nem mondtam már ezerszer, hogy ne szólj közbe a beszélgetéseimbe?- mordult rám.
- De igen. - hajtottam le bűnbánóan a fejem.
A társalgás további részébe inkább nem szóltam bele, ezért kibámultam az ablakon, s vágyódtam ki a természetbe. Pár perccel később nagyot dudáltak a kertünkből, mire felkaptam a fejem.
-Ez meg mi? - kérdeztem.
- Az Evenson család sofőrje – mondta büszkén apa. - Ők állják a költözést.
- Tessék!? - kiáltottunk fel egyszerre az anyámmal, valószínűleg erről a részletről ő sem tudott. Aztán az ő arca döbbentből vidámra váltott.
- Vagyis ez nekünk egy fityingbe sem kerül? - kérdezte.
- Nem. - felelte az apám.
- Mit kérnek cserébe? - kérdeztem gyanakvóan.
-Ó, semmit –felelte titokzatosan, majd fura mosoly jelent meg az arcán.
Nem volt időm kiszedni belőle az igazságot, mert a sofőr toppant be a nappalinka és felkapta a csomagjainkat, majd indult kifelé, hogy be rakja őket az autóba. Kiléptem az ajtón, s még egyszer körbenéztem, hogy ezt a gyönyörű képet véssem az emlékezetembe, majd elindultam az autó felé,aztán kinyitottam az ajtaját és behuppantam az ülésre. Kíváncsian néztem körbe, s megállapítottam, hogy a legújabb modell, vagyis Evensonék piszkosul gazdagok.Végül az ablakra tévedt a tekintetem. Lassan végignéztem az utcán, ahol laktunk, de egy épületnél megálltam. "KÓRHÁZ" hirdette egy hatalmas tábla az oldalán.Eszembe jutott, hogy mi történt tegnap. Az angyali arca,a jószívűsége, a kedvessége...Nagyot sóhajtottam erre gondolatra. Bárcsak mégegyszer láthatnám! Gondolatmenetemet az szakította félbe, hogy a motor nagyot brümmögött, és elindultunk. A faluk, a rétek, a puszták, süvítettek el melltettük, több órán át mehettünk amikor egyszercsak a motor leállt. Körbenéztem...


Komikat :)


♥Esme♥