1. Fejezet - A Találkozás

Hali!

Itt az 1. fejezet! :)

(Bocsi, hogy rövid lett)

  

1. Fejezet - A Találkozás

(Carlisle szemszöge)

- Esme Anne Platt? - kérdeztem a váróteremben ülő barátságos arcú lánytól, kinek karamell színű haja lágyan omlott le vállára, s mikor belenéztem méz színű szemébe csupán félénkséget láttam benne.
- Igen. - felelte lágy hangon.
- Dr. Carlisle Cullen vagyok – mutatkoztam be, mire bólintott.
- Kérlek fáradj utánam.- mondtam, majd elvezettem a rendelőmbe, ahol nekifogtam ellátni a törött lábát.
- Hogyan törted el a lábad? -kezdtem a beszélgetést.
- Esme? - kérdeztem, mert nem válaszolt a kérdésemre, olyan volt mintha csak a teste lenne itt, de lelke, mintha a gondolataiban járkált volna.
- Tessék?- kérdezte. Úgy vettem észre minta gondolatainak sűrűjéből ébresztettem volna fel.- Öööö.. Leestem a fáról.
Miután kimondta ezt a mondatot elpirult, és én néztem ahogy ez a tündéri lény utána szégyenében elmosolyodik. Arra gondoltam, hogy meg kell érintenem az orcáját, de tudtam, hűvös érintésemtől megijedne.

Miután végeztem a gipzeléssel és indulni készült, s mikor kilépett az ajtón úgy éreztem mintha a szívem , mely nem is dobogott, csupán egy kietlen pusztaság lenne, de tudtam hogy el kell felejtenem.Egy emberrel nem szabad kapcsolatot teremtenem, mert biztos, hogy pár év után meg kellene szakítanom, így hát csak fojtattam többi beteg ápolását, s közben arra a tündéri arcra gondolva végeztem a munkám...

(Esme szemszöge)

A váróteremben rettenetes bűz terjengett, de nem tudtam menekülni, mert törött lábbal alighanem orra esnék, így hát vártam míg az orvosra. Egyszercsak megpillantottam, egy fehér köpenybe öltözött, angyal arcú, búzaszőke férfit, akiről azt gondoltam, hogy kizárt, hogy orvos, ám ekkor odajött hozzám,

-Esme Anne Platt – kérdezte bársonyos hangján.

- Igen- feleltem nyugodt hangon és reméltem, hogy nem hallja gyorsító szívverésemet.

- Dr. Carlisle Cullen vagyok – mutatkozott be, mire csak bólintottam, mert nem akartam, hogy idegesen feleljek.- Kérlek fáradj utánam.

Elvezetetett a rendelőjébe, ahova nagy nehezen besántikáltam.Elkezdte bekötözni a lábamat, de nem nagyon figyeltem, csak gondolkodtam, hisz még életemben nem láttam ehhez az orvoshoz foghatót, olyan magával ragadó személyiség, angyali kinézet... Egy percre még az is megfordult a fejemben, hogy angyal, de inkább elvetettem az ötletet, mert tiszta bolondság lenne ezt hinni.

- Esme? - egy selymes hang ébresztett fel a gondolkodásomból.

- Tessék? - próbáltam vissza emlékezni a kérdésére, aztán beugrott, megkérdezte, hogyan törtem el a lábam.- Öööö... Leestem a fáról.

Ezt mondtam, majd elpirultam. Ezt a szégyent, így lejáratni magadat valaki előtt!

Dr. Cullen gyorsan végzett a lábammal, ezért indulni készültem, de mikor kiléptem a rendelőből szomorúság lepte el szívem, de tudtam, hogy erre az angyali arcra mindig emlékezni fogok...