2. Fejezet - A Hír

Hali!

Bocsi, hogy ilyen későn jött az új feji, de tanulnom is kellett. (Kicsit rövid lett)

2. Fejezet - A Hír

(Esme szemszöge)

Hazaérve édesanyám fogadott a kapuban.

-Veled meg mi a csuda történt?
-Hát leestem fáról...- sütöttem le a szemem és vártam a leszidást.
-Inkább meg sem kérdezem, hogy miért másztál fára- sóhajtozott, majd betessékelt a házba.
-Felelősség teljes nőt szeretnék nevelni belőle erre bállít egy begipszelt lábbal-morgott anyám magába. Pár perccel később apám rontott be házba.
- Üdv. - köszönt- Remek híreim vannak!
Ügyet sem vetett a lábamra, de ezen már meg sem lepődtem, de a remek hírekre megállt bennem az ütő. Mármint amit úgy nevez hogy „remek hír” az borzasztó.Legalábbis az én számomra biztosan.
- Elköltözünk. Nyugatabbra.- jelentette be.
- Tényleg? - ez nem is hangzott rosszul, de biztos hogy elhalgatta a rossz részét.
-Igen, és van itt még valami...-kezdte.
Tudtam.Nála mindig van „és”, ami nekem nem jelent valami jót.
- Nost a városban, ahova költözünk van egy igen gazdag család. Szeretném ha jó kapcsolatot ápolnánk velük, ám ehhez neked segítened kell.- mondta szigorúan apám, majd a gipszemre tévedt a tekintete.-Például ne gyere haza ilyenekkel!
- Rendben. - sóhajtottam. Biztos van valami abban a családban, hogy ilyen rendkívüliek. Majd én kiderítem...
Légyszi komikat!  ♥puszi♥   Esme